Hangzatos szavak és tettek

Rövidítve megjelent a Kerekasztal újságban 2019 májusában.
Berki Koppányné jegyzetét egy szerkesztő olvassa fe

Érd a lehetőségek városa. Minden szempontból. Főleg, ha gyerekeid vannak. A jelenlegi városvezetés mellet döngetve áll ki a „családvédelmi akcióterv” mellett, és hirdeti mindenhol és mindenkor: ők az érdi családok egyetlen megrendíthetetlen támaszai, és mindent megtesznek azért, hogy a fiatal családosok számára élhető várost alakítsanak ki. De mi van a szavakon túl? Miről beszélnek a tetteik?

Tény, hogy rengeteg fiatal költözött ki az utóbbi években a városba, és 40 körül mozog a város lakosságának átlagéletkora, azaz valóban szükség lenne a valóságban is megnyilvánuló tettekre, amelyek kiszolgálják és biztosítják a fiatal családosok igényeit. Úgy, mint a megfelelő infrastruktúra, helyben elérhető munkahelyek, a nagy kiterjedésű város minden részén könnyen elérhető és elegendő mennyiségű zöld terület és rekreációs lehetőségek, a gyermekek nevelését, oktatását szolgáló intézmények, és még hosszan lehetne folytatni a sort. Amivel ebben a cikkben foglalkozni fogunk az a kisgyermekek napközbeni ellátására szakosodott intézmények helyzete városunkban.

A jelenlegi kormány és helyi propaganda szerint minden felelős nő tartozik azzal hazájának, hogy gondoskodik a nemzet fennmaradásáról. De milyen körülmények adottak a gyerekneveléshez helyi szinten? Az érdi városvezetés annyira a családok támogatója, hogy véletlenül sem határolódott el a munka törvénykönyvének gyakorlatilag 400 ingyenes túlórát legalizáló módosításától. Nyilván mert úgy gondolták, ez is a családvédelmet szolgálja. Lehet anyunak és apunak szétszakadnia a melóban, és használnia a képzelőerejét, hogyan és mikor tölthessen együtt minőségi időt a gyerekeivel.

Aztán ott vannak a napközbeni ellátást biztosító intézmények. Pest megyében a legmagasabb azoknak a kisgyermekes anyukáknak a száma, akik a gyerekük 3 éves kora előtt visszatérnek a munka világába. Kellenek hát olyan helyek, ahol a gyerekeik megfelelő testi és szellemi ellátásáról gondoskodnak, míg ők dolgoznak. Érd nem túl bő markú ezen a téren. A csaknem 70.000 fős város, ahol egyre több kisgyermekes család él, és ahol egyre több baba születik van olyan kegyes és két bölcsődét biztosít erre a célra. A lakótelepen kemény 76 férőhellyel (nem vicc), Parkvárosban ennél jobb a helyzet, ott 145 férőhellyel.

Azt, hogy ez egy 70 ezer fős városnak rettentően kevés, főleg, ha hozzávesszük a megyei jogú városi címet, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a két érdi bölcsőde minden évben több tucat jelentkezést kénytelen visszautasítani férőhelyhiány miatt. (És akkor arról még nem is ejtettünk szót, hogy pár évtizeden belül 100ezer fősre duzzadhat a város lakossága.)
Csak összehasonlításképpen: a szintén körülbelül 70 ezer fős népességű Tatabányán 380 férőhelyet biztosít az önkormányzati bölcsőde öt épületben. De ne legyünk igazságtalanok, ne megyeszékhellyel hasonlítsuk össze Érdet, csak egy hasonló népességű megyei jogú várossal. Sopronban hat bölcsőde tartozik az önkormányzathoz, ezek összesen 348 férőhelyet nyújtanak a soproni gyerekek számára. Vagy nézzünk egy másik megyei jogú várost, például Dunaújvárost, ami öt tagintézményében 356 férőhelyen biztosítja a gyerekek napközbeni ellátását. Pedig Dunaújvárosban csak alig 44 ezren laknak, ami éppen 2/3-a Érd lakosságának - a KSH 2018-as adatai alapján.

Akárhová is fordulunk tehát példáért, Érd sajnos a legutolsók között kullog a megyei jogú városoknak azon a képzeletbeli listáján, hogy a népességéhez képest mennyi férőhelyet biztosítanak a bölcsődékben. Persze húzogathatja erre a vállát, és mondhatja azt a városvezetés, hogy ez nem az ő dolga. De igen, az övé, hiszen jogszabály kötelezi őket erre, másrészt meg ez jogosan hozzátartozna ahhoz, hogy élhető várossá fejlesszék Érdet a fiatal családosok számára. Nem utolsó sorban, ezzel bizonyíthatná, hogy nemcsak hangzatos szó, ne adj’Isten csak kampányfogás a családtámogatás.

Gond azonban egy szál se, hiszen miniszterelnökünk év elején bejelentette, 3 év alatt 21 ezerrel fogják országszerte növelni a bölcsődei férőhelyek számát. Ja, hogy ezt már 2016 januárjában bejelentették egyszer, csak akkor 2018-at tűzték ki határidőnek? Bocs.

Na jó, ne legyünk ennyire szigorúak: az érdi városvezetés is beharangozta a nagy hírt, miszerint Fenyves-Parkvárosban bölcsődét épít 76 férőhellyel majd idén nyáron – az önkormányzati választások előtt (a tervezett időpont persze teljesen véletlen, és független a választási kampánytól, de azért fogadjunk, hogy a propagandagépezet majd azt fogja kántálni, ha az ellenzék nyer, nem lesz bölcsődeépítés. Lesz, mert mi is látjuk, hogy mekkora szükség van rá. Legalábbis akkor, ha a pályázati pénzek elosztása pártpolitikától függetlenül működik, és így is hozzá lehet jutni a fejlesztésekhez szükséges forrásokhoz).

Szóval lesz szép, új bölcsőde a kicsit szerencsétlen körülmények között átadott Erdőszéle óvoda szomszédságában. Merthogy ne felejtsük azt sem, egy sor óvodát újított fel a családokról gondoskodó városvezetésünk az elmúlt évek alatt adófizetői pénzekből és európai uniós támogatásokból. (Ilyenkor azért, jó, hogy van Brüsszel, majd a Fidelitas úgyis meghívja megint Bayert, aki cirádás mondatokkal fogja egyetemi szintű értekezésében elmagyarázni nekünk, miért is a sátán maga az unió.) Lényeg az, hogy volt egy rakat óvodafelújítás, örülhetnek a családok és a gyerekek. A szülők leginkább azért, mert aktív részeseivé válhattak az óvoda életének: vihettek ágyat és játékokat, hogy a gyerekeknek legyen min aludnia és legyen mivel játszania napközben is. Merthogy az Erdőszéle óvodát sikerült úgy átadni nagy csinnadratta közben, hogy mindezek hiányoztak. Na de megint csak ne követeljünk olyan sokat a városvezetéstől. Minek az oviba a gyerekeknek bútor vagy játék, ugye? Így legalább már időben az életre neveljük őket: aludj a földön, játsszál fiam a semmivel, használd a fantáziádat. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy polgármesterünk nagy mosollyal az arcán bejelentette, aláírta a közbeszerzéseket a múlt hónapban a bútorokra és játékokra. Tehát egy évvel a nyitás után lesz mivel játszaniuk a gyerekeknek. Közben elkezdett mállani a vakolat a kerítésen, és továbbra sem megoldott az óvoda gyalogos megközelítése, mert egész Fenyves-Parkváros a por és autók városa utak és járdák, netán parkok hiányában.

De az Erdőszéle ovisok még mindig jobban jártak, mint a Tündérkertbe járók, akiknek tűzveszély miatt kellett kimenekülniük az éppen felújítás alatt lévő óvodából. Baleset hál’Istennek nem történt, csak még nem jutott idő az elektromos rendszer ellenőrzésére, és csöppet kigyulladt egy vezeték. De nem a felújítás szakszerűtlensége és különböző mulasztások miatt, hanem csakis azért, hogy a csúnya ellenzék pánikhangulatot tudjon kelteni szegény szülők között. És bár korábban arról szóltak a hírek, hogy a felújítás 2018 novemberéig fog tartani, és az ovisokat addig a Fácán tagovi fogadja be, közben már 2019. szeptember 30-ára csúszott a határidő, a gyerekek és óvónők pedig most a felújítás alatt lévő óvodában várják a munkálatok végét.

A jelenlegi érdi városvezetés tettei tehát nem azt igazolják, amit kántálnak magukról a családok támogatásával kapcsolatban. Azzal dobálnak sarat az ellenzékre: „Mi úgy véljük, hogy a családok támogatását nem lehet politikai zsarolások eszközévé tenni. Aki ezt teszi, az a családokat túszként akarja használni ahhoz, hogy elérje politikai céljait.” Innen üzenem nekik, akkor tessék mélyen magukba nézni (ha képesek még erre egyáltalán), és ne tegyék ezt, mert aki túszként használja politikai céljaihoz a családokat azok éppen ők, és a kormány. Mert miért is kell minden egyes kőletételt, útépítést, óvodafelújítást akkora körítéssel bejelenteni, mintha az Oscar-díjátadó ceremóniáján lennének, és valami irtó nagy kegyet gyakorolnának azzal, hogy teszik a dolgukat? Hiszen elvileg ez lenne a munkájuk, a kötelességük, ezért (is) veszik fel a fizetésüket, nem a propagandáért. És ha ugyanannyi energiát fordítanának a valódi munkájukra, mint a pr-ra, lehet nem itt tartana a város, és lehet, hogy élhetőbb lenne a fiatal családosok számára is.