Hosszú évek alatt jöttek újabb és újabb főépítészek a csakis a vasút másik oldalára korlátozott városközpontot fejlesztő terveikkel, de valahogy sose sikerült megértetni a nagyot álmodókkal, hogy mielőtt nagyot álmodnak, előtte legalább azt szüntessék meg, hogy Érd legforgalmasabb vasúti megállójában a peronról a sárba lépjünk. Most végre meghallotta a városvezetés. De nem teljes az öröm. Figyelem! Megint az a tanulság, hogy a pártok által uralt városfejlesztés sajnos nem ismeri az ideológiákat: a balos városháza is semmibe veszi a szolidaritást és az esélyegyenlőséget.
2023-ban eljutottunk oda, hogy a szűkös költségvetésből talált a városvezetés annyit, hogy az Érd alsó melletti Nóra utcában térkövezzen, s ugyanígy leburkolja az oda vezető Magdolna és Malvin utcákat is. Szerény, szűkös fejlesztés. Zöldfelületre, fákra, kerékpártámaszokra, mikromobilitást figyelembe vevő forgalomtechnikára (eh, megint nem lehet behajtani rollerrel, kerékpárral egy utcába) már nem futotta. És tervekre se. Mert kizárt dolog, hogy ha legalább egy skiccet készítenek és azt megköröztetik a hozzáértők között, akkor ez született volna.
Látszik, hogy az autóval érkezőknek kényelmesebb, viszonylagosan tűrhető, parkolásra optimalizált felületek készültek. De hogy kikre nem gondoltak, az pár lépéssel arrébb már világossá válik:
Nem, nem az a gond, hogy ezt a két lépcsőfokot nem sikerült megszüntetni, hiszen az itteni szintkülönbség pont akkora, hogy télen lefagyáskor nagyon csússzon. Meredek lenne ez rámpának kerekesszékkel és babakocsival is. A megálló akadálymentesítése a peron másik végéről van megoldva:
Kényelmes, majdnem szabványos rámpa vezet itt le az aluljáróba. (Azért csak majdnem szabványos, mert a kerekesszékeseknek nem készült kapaszkodó egyik vasútfelújítási projektben sem.)
Viszont ennek a rámpának van egy közterületi kapcsolata a Nóra utcával:
És igen, eddig a kapcsolatig nem készült el a burkolt útfelület.
Azaz babakocsival és kerekesszékkel továbbra is porba, sárba kell leszállni a vonatról.
Igen, igen, tudom... van a vágányok mellett is egy járda a Diósdi út felé. Aki ezt a burkolatlan szakaszt nem vállalja be, az kerülhet arra. Másfél évtizedig ezt mondta a jobbos vezetés is. A konzervatív, autósbarát politikusoktól mára már nem is várjuk, hogy az esélyegyenlőséget megteremtse. Szerintük mindenki annyit ér, amije van. Ha egészséges lábak hiányában nem tud lépcsőzni, akkor botorkáljon a sárban. Nade hogy baloldali és liberális politikusok vezette város is ennyire semmibe vegye a szolidaritást, azt ezeken a példákon keresztül tanuljuk meg.
--
Hogy ideológia nélkül nincs városfejlesztés, arról már itt írtunk.
S hogy az akadálymentesítés milyen régóta mennyire nehezen megy a fejekben lévő akadályok miatt, arra példa ez a régebbi cikkünk is.