Belátom, talán furcsa cím ez egy cikkhez, mégis ezt választottam, mert közös gondolkodásra szeretném hívni a tisztelt olvasót, egy mindenkit érintő, helyi probléma megoldására.
Mindannyian közlekedünk gyalog, személyautóval vagy tömegközlekedési eszközökkel, és ahogy kilépünk az utcára, nap, mint nap látjuk a közlekedési környezetünket, ez vagy jó érzéssel, vagy éppen bosszankodással tölt el bennünket. Jó érzés, ha virágokat, járható utakat, tisztaságot, rendezett környezetet látunk. Ám igen gyakran találkozunk a szemünket bántó, káros, vagy akár az egészségünket rongáló jelenséggel.
Rövidítve megjelent a Kerekasztal újságban 2019 májusában.
Érden ma még igen sok a szilárd burkolat nélküli út, illetve az olyan aszfaltozott út, ahol viszont nincs útszegély. Ezt a szerepet gyakran egy-egy murvával leszórt sáv tölti be. A murvát aztán egy-egy kiadós eső alkalmával szépen elmossa a víz, zúzalékkal teríti be a lentebb fekvő területeket. Ez nemcsak csúnya látvány, de balesetveszélyes is, az apró kövek, valamint az autók által felvert port sokszor hetekig nyeljük, sőt a bútorainkra, függönyeinkre is bőven jut belőle.
Városunk jelenlegi vezetése az utóbbi időben igyekszik minél több utat leburkoltatni és szegéllyel, járdával ellátni, ennek örülnünk kell, annak ellenére, hogy sokunk szerint mindez túl lassú tempóban halad, és túl sok az építéssel együtt járó felesleges kiadás. Beszélhetünk a kivitelezési hibákról is, érthetetlen például, hogy a kivitelezők miért nem igazodnak a meglévő csatornafedelek szintjéhez, miért kell a kész útfelület kialakítása után külön bontással, és újraépítéssel korrigálni a helyzetet? Alaposabb tervezéssel és a pazarló kivitelezések észszerűsítésével jelentősen lehetne javítani a helyzeten. De most nemcsak emiatt kiáltok segítségért, hanem egy másik, sajnálatosan elterjedt jelenség miatt is.
Úgy vélem, mindannyian találkoztunk már azzal, hogy „tisztelt” lakótársaink a számukra fölösleges, ám kukába nem dobható dolgaikat egyszerűen kiterítik az útra, a kátyúkba, vagy az aszfalt melletti vápába. Levágott gaztól kezdve cseresznyemagon át láttam már a kert-rendezés során feleslegessé vált földet és korhadó anyagot is kiteríteni. Ez nemcsak csúf látvány, de balesetveszélyes és gátolja a csapadékvíz lefolyását. Úttesteink keskenyek, két szembejövő két kocsi találkozásakor az egyiknek le kell hajtania az út melletti, gyakran sáros földre, ahol megcsúszik, stabilitását veszíti az autó, no meg önkéntelenül is felhordja a sarat az úttestre.
Hogyan lehetne ezt megelőzni? A közterület-felügyelet ritkán ellenőriz, a szomszédra rászólni sokszor kényes dolog. Megtegyük mégis? A megoldás az lehet, ha mi magunk példát mutatunk, a gyerekeinket tisztaságra, a közösség megbecsülésére neveljük. Ez hosszú, de szükséges folyamat. Egy régi kínai mondás szerint a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. Tegyük meg ezt a lépést!