A közösségi médiában sokan találkozhattak már a tárgyi, vagy a tárgyhoz hasonló kerékpárúttal. A posztoló a nevetgélés és megbotránkozás okozásának szándékával teszi közzé, miközben ez inkább az el nem magyarázott használat ismeretlenségét mutatja csupán. Rengeteg hasonló esetet lehetne idecitálni azon beruházásokról, melyek nem akkora őrültségek, mint amekkorának a meg nem értésből fakadóan elsőre látszanak. Ezért most próbát teszek a konkrét példa alapján általánosságban is rávilágítani arra, hogy miért érdemes előbb kérdezni, ha már egyszer nem magyarázták el, hogy mit látunk.
Az idecitált - a borítóképet is adó - példa forrása a FB-on megosztott poszt, de mások más településről is osztottak meg már hasonlót (itt egy debreceni). S bevallom töredelmesen, mikor kerékpártúrán először találkoztam ilyennel, magam sem értettem a dolgot. Elsőre csupán egy értelmetlen, pár méter hosszú, majd' hogy nem saját magába visszavezető kerékpárutat látunk. Az ilyen fotók készítői vagy nem értik, hogy mit látnak, és ezért készítenek a helyszínről (forgalmi helyzetről) részletfotót, vagy eleve a könnyed nevetségessé tétel szándékával (rosszindulatból) születik az állapotrögzítés. Mindkét esetben érdemes az ilyen helyzetekben a teljes helyszínt szemrevételezni. Könnyű dolgunk van, hiszen - és ez a hasonló fotóknál szinte mindig közös momentum - egy településtáblánál készült a felvétel, Gugli barátunk pedig gyorsan meg is találja a helyszínt:
A Google autója 2023 szeptemberében fotózta le a helyszínt. Az eredeti poszt ennél valamivel korábbi, ezen a felvételen már hiányzik a kerékpárút végét jelző tábla és a karbantartás hiányosságai miatt az útszéli gaz a kerékpárút felét már elfoglalta, de a helyszín ugyanaz.
A teljes helyszín ismeretében már látjuk, hogy mielőtt a lakott területre érkeznénk, a lakott területen kívüli szakaszon - a hátunk mögött - az országút mellett - nekünk most bal oldalon - egy kerékpárút létesült, mely a település határában végetér. Azaz külterületen egyoldali, kétirányú kerékpárúton kell kerekezni.
De mi a helyzet belterületen? Ott nem látunk kerékpáros infrastruktúrát, így a KRESZ szabályai szerint ott két oldalon, irányhelyesen az út szélén lehet kerékpárral közlekedni (tovább egyenesen a járdán nem, hiszen a járdán tilos kerékpározni (KRESZ 51. § (1)-(2)), mivel az úttest alkalmas a kerékpározásra). Ezt, azaz a kerékpárforgalom számára KRESZ által kijelölt felületeket az alábbi képen piros sávokkal jelöltem.
No de a két felület hol találkozik egymással? A településről kifelé haladónak még egyszerű a dolga, az útról jobbra letérve könnyen felhajthat a kerékpárútra. De mit csináljon a településre érkező kerékpáros? Hogy jut át az úttest bal oldaláról az úttest jobb oldalára? Bár a KRESZ bekanyarodásról szóló 31. §-a megengedné, hogy a járművel (a kerékpár is jármű) a kerékpárút végén balra a menetiránynak megfelelő közúti sávba kanyarodjon, de a KRESZ 54. § (4) bekezdése szerint kerékpárral a kerékpárútról a vele párhuzamos útra balra bekanyarodni nem szabad, a kerékpárosnak a kerékpárról le kell szállnia és azt tolva – a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok szerint – kell az úttesten áthaladnia.
Most és itt nem vesézném ki ennek a paragrafusnak a problematikáját, de nem árt tudni, hogy bő évtizede többen küzdenek e paragrafus megváltoztatásáért. Ez egy régi szemléletet tükröz, s többek között a "tolva szabályos", "tilos a zebrán kerékpározni" tévhitek is ebből a rendelkezésből erednek. Lásd itt.
Hogy a kerékpárosnak ne kelljen leszállnia a kerékpárjáról és ne kelljen azt gyalogos módjára tolnia (ezt egyetlen más járművezetővel se meri megtenni a jogalkotó, csak a kerékpárosnak kell időnként gyalogosként viselkedni) a kerékpárút tervezője - az építtető és a közútkezelő egyetértésével - átvezeti a kerékpárút településre vezető sávját az úttesten, a túloldalt pedig épít egy egyirányú kerékpárutat, mely a lehető legrövidebb úton egy elsőbbségadás kötelező táblával (a fotók közti különbségből látszik, hogy ezt már el is lopták) becsatlakozik az imént keresztezett közútba. Azaz:
Azaz a KRESZ kissé ódivatú előírásaira készült egy mérnöki megoldás. Persze, olcsóbb lenne a KRESZ-t módosítani. Mert ha engedné a KRESZ a balra kanyarodást, akkor egyszerű jobbkézszabály alapján, vagy a gépjárműforgalom elsőbbségét biztosítandó egy elsőbbségadás kötelező vagy STOP tábla, nagyobb forgalom esetén jelzőlámpa kihelyezésével is meg lehetne oldani az ilyen szituációkat. Ahogyan a nagyobb városokban van is arra egyre több példa, hogy nem kerékpárutat, csupán fogadó kerékpársávokat festenek fel a balra kanyarodás kezelésére. (Például Budapesten a Deák téren a Bajcsy-Zsilinszky út mellett futó kerékpárútról felfestett kerékpáros átvezetés visz át a zebra mellett a szemközti kerékpársávba, s ezt a forgalmat külön jelzőlámpa is szabályozza. Pedig, ha a KRESZ vonatkozó előírását szigorúan vennénk, itt se lehetne nyeregben áttekerni. A szemközti oldalról át lehetne ide tekerni, mert ott nem kerékpárút, hanem kerékpársáv van, s ez az ósdi KRESZ a kerékpársávra nem írja elő azt, amit a kerékpárútra igen.)
Egyértelműbb lenne a helyzet, így kevesebb lenne az értetlenkedés, ha a KRESZ 18. § p/1. szerinti útburkolati jelet, az utat keresztező kerékpárutat is felfestették volna (KRESZ 158/g. ábra).
De igazán ez az adott szituációban műszakilag felesleges és az elsőbbségi viszonyok tekintetében más forgalomtechnikát is eredményez(het)ne (ez ugyanis már egy útkereszteződést jelent, s számos rendőrségi és bírósági eljárás bizonyítja, hogy a kerékpárút és egy gépjárművek közlekedését (is) szolgáló közút elsőbbségi viszonyain még a szakterület jogvégzett emberei is sokat szoktak vitatkozni).
A szabvány (e-UT 03.04.11 - Kerékpárforgalmi létesítmények tervezése) is valami hasonlót mutat:
Azzal a fontos különbséggel, hogy az ide citált példában se a belterületi kerékpáros infrastruktúra, se a forgalomcsillapító középsziget nem épült meg (még, feltételezhetően pénzhiány miatt).
Mindent egybevetve ez az eset arra példa, hogy nem mindig a tervező - és az engedélyező hatóság - a hülye. Van az úgy néha, hogy a jogszabály. A mérnök pedig csak megoldást keres.
Aki igazán hiányzik a történetből, az a kommunikációért felelős szakember. Sajtós. Propagandista. Kommunikációs tanácsadó. Nevezzük bárhogyan is, aki ezért pénzt kap. (Vagy nem. Mindkettő baj lehet.) Az ilyen projekteknél általában előírás is a szemléletformálás, a társadalmasítás. Ami során elmagyarázzák a projekt eredményét használóknak (no meg a forrást biztosító adófizetőknek), hogy milyen problémát oldottak meg a beruházással és azt hogyan kell használni. Ellenkező esetben csak a nevetgélés megy, hogy megint milyen értelmetlen hülyeségekre költötték a pénzt, aminek az az eredménye, hogy a politikus egy idő után nem is akar valódi megoldásokat eredményező fejlesztéseket csinálni.
És erre már jó példa városunk, Érd is.
----------
Több a szemléletformálás témában: https://erdlako.hu/home/hashtag/szemleletformalas