Nem nagyon szoktunk arra gondolni, hogy a jó élelmiszer kincs.
Ahogy ivóvíz nélkül, úgy élelem nélkül sem élhetünk talán csak néhány nappal tovább, mint víz nélkül. De az alapvető igazság ellenére két óriási ellenmondás feszíti bolygónk különböző társadalmait, az egyik az, hogy a világ ma 7.8 milliárdnál nagyobb népességének még mindig nagy része kénytelen szembenézni az éhséggel, az alultápláltsággal, és ennek számtalan oka van. Külön szomorú az, hogy a jó természeti adottságokkal rendelkező Magyarországon, egy viszonylagos jóléti államban is egyre több az éhező ember és sajnos kisgyerek is. A másik ellentmondás az, hogy a FAO, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének egy közelmúltban közreadott tanulmánya szerint a megtermelt ennivaló egyharmada kárba vész, ez a becslésük szerint évente 1.3 milliárd tonna. Óriási mennyiség, bele sem szabad gondolni, viszont azon gondolkozni kell, hogy a magunk lehetőségeivel hogyan csökkentsük ezt a kidobott mennyiséget.
Az élelmiszerek előállítása többlépcsős folyamat, ilyen a növénytermesztés, az állattenyésztés különböző folyamatai, az állati termékek előállítása, a növények betakarítása, a szállítás, a feldolgozás, a raktározás, az elosztás lépései, a kereskedelemben eladott, az éttermekben, közkonyhákban és az otthonokban történő sütés-főzés és fogyasztás. Csak, hogy egyértelmű legyen, ezeknek a folyamatoknak minden állomásánál kerülhet élelmiszer a szemétbe, bizonyos dolgokat nem is tudunk elkerülni, de a veszteséget mindenképpen csökkenteni kell.
Mi az, amit mi tehetünk? Akinek földje vagy kertje van, ahol gyümölcsfák állnak vagy veteményes van, az a napi főzéshez szükséges termésen kívüli felesleget feldolgozhatja befőttnek, lekvárnak, savanyúságnak, vagy a fagyasztóba teheti. Ha még mindig van felesleg, azt ajándékozzuk el, rokonnak, szomszédnak, vagy bárkinek. Ha nincs ötletünk, az önkormányzat vagy a civil szervezetek is segítenek abban, hogy kik a rászoruló családok, örömet szerezhetünk a kosárnyi gyümölccsel vagy néhány darab cukkinivel.
A vásárlásnál az legyen a szempont, hogy a friss árukból csak annyit vegyünk, amennyit néhány nap alatt elfogyasztunk vagy megfőzünk. Persze lehet tartósabb élelmiszert vásárolni, tésztaféléket, befőtteket, lekvárokat, konzerveke száraz babot, borsót, lencsét, és a zöldségek között is van sokáig elálló, például a burgonya, a hagyma, a cékla, a feketeretek, egyes gyökérzöldségek, káposztafélék, ezek hűvös kamrában napokig, vagy hetekig is elállnak. Akinek van fagyasztója, az mirelit-, vagy húsárut, sőt kenyeret is tárolhat benne, így van tartalék arra az esetre is, ha nincs időnk vásárolni. Az átgondolt vásárlással, és tárolással elkerülhetjük azt, hogy élelmiszert kelljen a szemétbe dobni. A kamrában tárolt zöldségek esetében arra azért szükség van, hogy ellenőrizzük az állapotukat, és ha szükséges soron kívül vegyük előre a feldolgozást.
A friss ételek fogyasztásánál és a főzésnél sok hulladék keletkezik, krumpli- vagy répahéj, gyümölcsök csutkája, karalábé szára, hagymalevél, de ezeket se a kukába, hanem a komposztba tegyük.
Végül beszéljünk a főzésről. Csak akkora mennyiséget főzzünk, amennyi néhány nap alatt biztosan elfogy, de ha látjuk, hogy mégis túl sok a főzött étel, lefagyaszthatjuk. Milyen jól jön egy adag tartalék étel, ha nincs időnk vásárolni vagy főzni! Ezt a módszert ajánlatos alkalmazni, ha egy-egy élelmiszer csak nagyobb mennyiségben kapható, például a húsvéti sonka mérete általában több mint egy kilogramm, így már főzés után érdemes a kihűlt sonka egy részét a fagyasztóba tenni. Később sonkás tészta, rakott krumpli, vagy sonkás bableves lehet belőle, ez is az étellel való takarékoskodás egyik módja. A szikkadt zsömlét, kenyeret, a maradék húst, rizst újabb receptekben is fel lehet használni.
Bizonyára mindenkinek van valamilyen ötlete arra, hogy hogyan takarékoskodhat az élelmiszerrel, ami egyúttal a pénztárcáját is kíméli. Ne felejtsük el, hogy a megtermelt, feldolgozott, megfőzött élelmiszer, akár csak kis részének is, nem a kukában a helye. Ha tervezetten vásárolunk, főzünk, akkor mi is csökkenthetjük a szemétbe kerülő élelem mennyiségét, az elajándékozott fölösleggel pedig jót tehetünk.