A minap az egyik, még nézhető tévé reggeli műsorában egy beszélgetést láthattunk, amelyben két üzletember azt bizonygatta, hogy cégük mennyire környezetbarát, hiszen az üdítőitalaik addig ki tudja milyen csomagolását alumínium dobozokra cserélték és ezzel nagyot tettek a környezetvédelemnek.
Arról, hogy milyen volt a korábban használt csomagolás nekem elképzelésem sincs, ezzel az üdítőitallal sem találkoztam korábban, csak a tévéreklámokban tűnt fel furcsa nevük. A két menedzser, kommunikációs szakértő, vagy ki tudja milyen beosztásban nyilatkozó vendég egymásra licitálva bizonygatta, hogy míg a pet palackok csak kis részét hasznosítják újra, addig az alumínium dobozok többsége visszakerül a körforgásba és újra dobozos üdítőt vagy sört fog rejteni magában. Mintha az újhasznosítás egyetlen környezeti szempontja az lenne, hogy mennyit gyűjtenek be, és dolgoznak fel újra csomagolóanyagnak. Arról persze nem szólt a beszélgetés, hogy a furcsa nevű ital mennyi cukrot, mesterséges színezéket, adalékanyagot tartalmaz, vagyis mennyire egészséges, vagy éppen nagyon is egészségtelen. Pedig ez legalább olyan fontos információ lett volna, mint az aludobozok dicsérete.
A beszélgetés másik résztvevője, a riporter rá is tromfolt, valóban neki is szemet szúrt a rengeteg pet palack, vett is egy szódagépet, így nem vásárol többé műanyagba zárt vizet. Dicséretes hozzáállás, de én tudok egy még jobb megoldást. Itt Érden, a Velencei úton két szikvíztöltő kisiparos is dolgozik, az újtatölthető, műanyag palackokat csak egyszer kell megvásárolni, és jónéhány alkalommal lehet újra tölteni. Bizonyíthatom, kipróbáltam, már sokszor megfordultam az aprócska üzemben, és a palackok még mindig olyanok, mint az újak. Miért jobb ez a megoldás, mint a szódagép? Maga a masina, a hozzávaló palack és patron is igen drága, de ennél fontosabb, hogy a szódagépet nagy valószínűséggel valamelyik nagy multi gyártja, a szódavizes üvegek töltésével pedig egy hazai kisiparost támogatunk.