... ahogy a IX. kerületből kicuccolt, most Érden élő Péter mondja, a nevében is benne van: az ilyen háznak kertje van. "Két szó: idő vagy pénz. Valamelyik legyen, ha kertes házban akarsz lakni, különben egy retkes/mocskos szemétdomb lesz, amit te is utálni fogsz. Ez persze egy budapesti kertes házra is igaz. Olyan tök evidens dolgok meg sem fordulnak az ember fejében, hogy mondjuk, ha végre felépítetted vagy felújítottad a csodaszép kis házadat, azt várhatólag egy kert veszi körül, ami, ha használhatatlan (rosszabb esetben még ott állnak a sitthalmok), ugyanúgy elrontja a kedvedet, ha ránézel. A kert, az mocsok sok munka, megcsinálni és állagmegóvni egyaránt, ha csináltatod, akkor meg elég szép pénz. Egyszeri mindenképpen, de utána is le kell nyírni a füvet, tetves a bokor, sárgul a tuja, metszeni kell a fát, levágni a száraz ágat, meg még mit tudom én mit. Viszont, ha van pénzed vagy időd, akkor egy nyári estén hazaérni a saját kertedbe (vagy inkább a bankéba, de ez akkor nem jut eszedbe), felpattintani egy sört, és elnézegetni a kölykeidet, ahogy a golfgyepen(!!!) ugrándoznak, megfizethetetlen. És zseniális, hogy nincs sem korrupt közös képviselőd, sem gigászi közös költséged, és a lakógyűlés nevű óriáspolippal sem kell többé megküzdened. "
(...)
"Imádom, hogy (magyar viszonylatban) udvariasak és türelmesek egymással az emberek, nem kell embert ölni ahhoz, hogy besoroljak egy sávba, vagy nem lőnek le, mert parkolok, és feltartom a forgalmat. Tök jó, hogy az emberek beszélgetnek egymással, nem néznek hülyének, ha beszélgetni kezdesz, mondjuk a buszon vagy a boltban. Minden sokkal emberléptékűbb, mert kisebb, barátságosabbak az orvosnál, az állomáson, mindenhol" - meséli lelkesen Eszter az érdi lakosokról.
| Következő > |
|---|
