Érdlakó

A helyi sajtóból kitiltva 9.

Egy újságnál legfőbb főnök az olvasó

Nagy László kéretlen lapombudsmani írása

Alapigazság: az újságíró, a főszerkesztő, sőt még a kiadó, illetve laptulajdonos legfőbb főnöke az olvasó, aki a lapért fizet, vagy épp nem ad ki érte pénzt. Az ingyenes lapoknál pedig a hirdető fizet. De szintén csak akkor ha van olvasó. Az Érdi Újság esetében mindez nem egészen így van… Már csak azért se, mert elég sokat költenek rá a közös pénzünkből. Mivel azonban hivatalos olvasóim erre úgy se reagálnak: maradjunk az abszolút mellékszálnál. El-, sőt beismerem nem tavaly, hanem azelőtt volt a hivatkozott Ákos-koncert.  És akkor mindjárt meg is kérdezem: ezek szerint a többi stimmel? Mert sajnos nekem nem. A konkrét ügyben azért nem, mert a lapban is többet, sőt mást (is) érdemelt volna mind a szervező Turbók János, mind a Pop Strand. Már csak azért is, mert ez utóbbi érdi célközönsége aligha a dögunalom sajtótájékoztatói tudósítások olvasója.

Már egy régebbi koncertkép is sokat segített volna az ügyön.

Felőlem akár a polgármester is csápolhatott volna. (Ne feledjük: nem véletlenül járnak nagyjaink a Szigetre, vagy lóversenyre. Érden ehelyett aláírnak…) Ettől függetlenül az olvasónak – az enyémnek is – mindig igaza van. Az újságírónak pedig ennek tudatában kell, – vagy inkább érdemes csak – „népnevelésbe” fognia. No meg nem szabad még a legkisebb részletben se tévedni. Sőt az is visszaüt ha – bármilyen okból – elhallgat valamit, vagy indokolatlanul lemond egy-egy fontos információ megosztásáról. Ha nem tudtam volna, akkor éppen az – ezek szerint a két éve volt – Pop Strand, illetve Ákos-koncert is fejembe verte.Akkor éppen egy Fejér megyei napilapot szerkesztettem, s mint ilyen kiküldtem ifjú kollégámat „zenésítse” meg a sorozatban rendezett hasonló félárú-aláírások egyikét. Nagyjából minden úgy történt mint itt. Aztán jött az a bizonyos Ákos-koncert. Mi meg utána kaptuk a korántsem dícsérő telefonokat, leveleket. Számomra az ügy egyik tanulsága, hogy annak is rosszat tettünk akinek segíteni akartunk. A dolgok már csak így működnek. Fehérváron és Érden is. Laptulajdonosnak, hirdetőnek, megszólaltatottnak, újságírónak lehet más is fontos, illetve lényegtelen, esetleg természetes. De a lényeges, pontos tájékoztatásról, a vélemények sokoldalú tükrözéséről nem szabadna lemondani. Ezt általában nem díjazza az olvasó sem.  Ha ingyen kapja az újságot persze nem okvetlenül nyilvánít véleményt. De azért véleménye minden olvasónak – sőt nem olvasónak is – van.

Erre pedig csak a magukban, főnökükben nagyon bízók tesznek.

Akik rendszerint arról is tesznek, hogy az övéktől eltérő nézet ne kapjon nyomdafestéket, képet, hangot, illetve hogy a saját médiájukban csak ők szerepeljenek. (Még az elfogultságot többé-kevésbé nyiltan vállaló „Drága Bolgár Úr” típusú műsorok is pártsemlegesen alkalmazzák a módszert: a dramaturgiailag fontos pontokon beengednek egy ellenvéleményt, amire az övéik aztán újult erővel mondják a leckét tovább.) A túl elvont, messzire vezető/messzeségbe vesző tanulságok keresése helyett nézzük az érdi valóságot, a legutolsó 16-os számot amelynek címlapja – szokás szerint – felejthető. Beljebb a  kép se lett több és jobb, aztán a hírek is hiányoznak, vagy ha vannak nehezen találhatóak.

A reklámok mellett a lapképet uraló közleményekkel, rendeletekkel kapcsolatban meg szeretnék eloszlatni egy tévhitet: a közlésükkel kapcsolatban nincs előírva ez a gyakorlat. Másképpen: ez így ebben a formában teljesen elhibázott. (Kár, hogy a fizetett városházi kommunikátorok  figyelme erre nem terjed ki. Vagy munkaidejükbe nem fér bele egy olvasható kivonat, az ülésekről pedig összefoglaló közlemény elkészítése, közzététele.)

Azért nem minden rossz ebben a lapban.

Nem tudom feltűnt-e? Rövidültek a cikkek! Sajnos ettől a témaválasztásban és feldolgozásban maradt a régi kényelmes gyakorlat: amit rendelnek, ami adja magát, azt írják meg. Most például gyerek(program) dömping van. Ez így egyben sok. A megoldás az lehetett volna ha a 3 és fél cikk más-más műfajban születik, vagy most egy kép, később pedig értékelés, esetleg előbb nagyobb figyelemfelkeltő írás. Nagyobb szakmaiságot számon kérni persze lehet, hogy hiú ábránd részemről, ha az alap, a témaérzékenység hiányzik. Már a Pop Strandot is feldobhatták volna. Most ugyanígy házhoz jött – tudósít a táncházas, gyerekes cikk – a Nagycsaládosok Országos Egyesületének az elnöke aki „mellesleg” népzenegyűjtő, s a tetejében még furulyázott is az érdi gyerekeknek. Mi meg – helyette! – olvashatunk egy se íze, se bűze szokvány dolgozatot. Ugyanígy tudták le a lapban a bővülő testvérvárosi kapcsolatokat is. Ezzel kapcsolatban amúgy is – velem együtt – sokan tartják úgy, hogy olyan mint a konyak, a munkásosztály itala: a képviselői útján fogyasztja. Tehát a testvérváros sajtóbeli „eladása”, az olvasó megitatása bizony valami pluszt követelne. Mint ahogy pluszfigyelmet igényelnének az oldalak tetején a rovatcímek is. Így ebben a formájukban, az alájuk rendelt cikkekkel néha bizony mosolyra fakasztanak.

Ez is több a semminél…