Közösségi tér
Typography
  • Smaller Small Medium Big Bigger
  • Default Helvetica Segoe Georgia Times

Nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról. Ezzel a címmel kerülnek ki országszerte plakátok. A sokak által sajnálkozva lenézett nép pedig értette a Kormány felhívását. Beleállt a párbeszédbe. 

Nem is hagyta annyiban ezt a rendfenntartással megbízott szerv: megfigyel, ellenőriz, tetten ér, lecsap, vádat emel. Nem hiába az a sok rendőrvicc a kékzubbonyosokról: nem értenek ők az egészből semmit sem. Pedig egyértelműen szerepel a plakátokon: nemzeti konzultáció. Mit jelent ez? A konzáltáció szó jelentése: tanácskozás, vizsgálat, megbeszélés, véleménycsere. A nemzeti konzultáció tehát egy nemzethez tartozó állampolgárok tanácskozása.

Régi hagyománya van a nemzeti tanácskozásoknak. Etelköztől a Rákosmezőn és a Duna jegén át Pozsonyig számos helyszínen és számos módon történtek a nemzet sorsát érintő megbeszélések. Történelmi nagyjaink értettek a nemzeti konzultációhoz, s általában elérték, hogy a tanácskozás ne süketek párbeszéde legyen. Hiszen ha akarunk valamit a másiktól, s kegyeskedünk végre összehívni a konzultációra érdemlegeseket, akkor fontos, hogy az válaszolni tudjon. Az ügyesebb kezdeményező azt is elérte, hogy számára kedvező reakció szülessék.

 

 

Ez a mostani kormányzat azonban nem ilyen. Először is a tanácskozásra teljességgel alkalmatlan eszközt választott: az egyirányú közlés eszközét, a plakátot. Márpedig úgy nehéz tanácskozni, hogy a feldobott kérdésre nem tudunk válaszolni*. A tanácskozásra hívott nép azonban szemlátomást megbírkózik a problémával, s megtalálja a módját, hogy hogyan üzenjen vissza akár plakátok útján is. Ez persze így körülményes és hosszadalmas tanácskozás lesz, ráadásul roppant drága is. De nem csak ebből látni, hogy a mai hatalmasságok nem igazán jók ebben a konzultációs dologban. Sok elődjéhez hasonlóan most is úgy néz ki, hogy az uralkodó nem képes a várt egyetértést és támogatást megkapni.

 

Olyan ez a nemzeti konzultáció is, mint a magyar narancs: kicsi is, savanyú is, de legalább a miénk. És sokba kerül.


 

(* Itt most szándékosan nem térek ki a kérdőív, mint lehetséges válaszadási mód méltatására annak tanácskozásra alkalmatlan volta és eredményének ellenőrizhetetéensége miatt. No meg azért, mert a tárgyi plakát tulajdonképpen nem kérdés, hanem a kérdőívre adott direkt válasz.)