Az érdlakó zenei rovata.
Ha egyben meghallgatnád a listát, akkor itt megtalálod.


 

... de Te megszülettél és nem vagy se hülye, se vak,
s ha már itt vagy, ne hagyd, hogy leállítsanak!

 


 

Ma elkezdődik a forradalom
Fegyverkeznek a fegyvertelenek
Feszülten lapít a hatalom
Nem engednek az elégedetlenek
Felgyújtják majd a kukákat a randalírozók
Vérszagra gyűlik az utálat
És a nép tartja majd a harapófogót
Reccsen a csont omlik a rendszer

Maga alá temet
De eme szentűl mocskos matériából
Új világ lehet
Ez az eszme hajtja előre a világnak barmait
Hogy szelídek maradhassanak
És a végűl a tigris
Behúzza karmait

Egy részeg haver a padlón hever horkol a saját vérében
A másik éppen meghágja magát
Mind a kétféleképpen
A saját lábában botlik meg
Nem a másiknak a térdében
Az emberiség jövője ott van
Mindannyiunk kezében.

Hát üvöltsön akinek tetszik a zaj!
Aki a bársonyszékbe új majmot akar
Hát fel a kezekkel aki nem akar félni!
Segget nyalni kussban remélni


 

Ki tudja merre, merre induljunk tovább
Ki mondja meg, hogy hová tart az új világ
És hova menekül, ki nem talál hazát
Ki tudja, hogy jutunk az ingoványon át

Itt a szívem, nincs más fegyverem
De arra még emlékezem
Mint az ágyú, szólt az énekünk
Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

Ingoványos vad világ
Bárhol jársz, sehol sincs biztonság
Ingoványos vad világ
Gyáván elveszünk, szabadság

Az akire várunk, lehet hogy messze jár
És könnyen eltéved, ki megváltásra vár
Itt a szívem, nincs más fegyverem
De arra még emlékezem
Mint az ágyú, szólt az énekünk
Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

Ingoványos vad világ
Bárhol jársz, sehol sincs biztonság
Ingoványos vad világ
Ki tudja, most hol jár az igazság

 

Vissza a Szovjetúnióba

Miami Beach-ről indultunk a BOAC-szal
Nem aludtam az elmúlt éjjel
Útközben a papírzacskó a térdemen volt
Szörnyű volt a repülés
Ismét a Szovjetunióban vagyok
Nem tudod, fiú, milyen szerencsés vagy
A Szovjetunióban

Olyan sokáig távol voltam, alig ismertem a vidékre
Nagyon jó újra itthon lenni
Holnapig várhat a kicsomagolás
Szívem, húzd ki a telefont
Ismét a Szovjetunióban vagyok
Nem tudod, fiú, milyen szerencsés vagy
Ismét a Szovjet-, Ismét a Szovjet-, Ismét a Szovjetunióban

Az Ukrán lányok igazán tetszenek nekem
Lekörözik a Nyugatot
Ha a Moszkvai lányokat látom, azt éneklem, és kiabálom
Hogy „Georgia jár az eszemben”
Ismét a Szovjetunióban
Nem tudjátok fiúk, milyen szerencsések vagytok
A Szovjetunióban

Mutassatok hófödte csúcsokat délen,
Vigyetek el apátok farmjára
Hadd halljam a balalajkátok csengését
Gyere, lásd vendégül elvtársadat
Ismét a Szovjetunióban vagyok
Nem tudjátok fiúk, milyen szerencsések vagytok
A Szovjetunióban


Ha valaki civilizált és van egy kevés intelligenciája
És tudja, hogy mi fán terem a tolerancia
Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

Ha valaki emberszabású, és ha valaha olvasott már egy könyvet
Vagy tudja, hogy ki az az Albert Schweitzer
Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

Ha valaki nem elmegyenge és tudja, hogy hol van a La Manche csatorna
És nincs neki személyiségtorzulása
Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

Ha valakiben elég cizellált a vitakészség
És az érvek ütköztetésén alapul a jól artikulált véleménye
Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!