érDALshow


  • Ha valaki civilizált és van egy kevés intelligenciája
    És tudja, hogy mi fán terem a tolerancia
    Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

    Ha valaki emberszabású, és ha valaha olvasott már egy könyvet
    Vagy tudja, hogy ki az az Albert Schweitzer
    Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

    Ha valaki nem elmegyenge és tudja, hogy hol van a La Manche csatorna
    És nincs neki személyiségtorzulása
    Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

    Ha valakiben elég cizellált a vitakészség
    És az érvek ütköztetésén alapul a jól artikulált véleménye
    Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

  •  

    Vissza a Szovjetúnióba

    Miami Beach-ről indultunk a BOAC-szal
    Nem aludtam az elmúlt éjjel
    Útközben a papírzacskó a térdemen volt
    Szörnyű volt a repülés
    Ismét a Szovjetunióban vagyok
    Nem tudod, fiú, milyen szerencsés vagy
    A Szovjetunióban

    Olyan sokáig távol voltam, alig ismertem a vidékre
    Nagyon jó újra itthon lenni
    Holnapig várhat a kicsomagolás
    Szívem, húzd ki a telefont
    Ismét a Szovjetunióban vagyok
    Nem tudod, fiú, milyen szerencsés vagy
    Ismét a Szovjet-, Ismét a Szovjet-, Ismét a Szovjetunióban

    Az Ukrán lányok igazán tetszenek nekem
    Lekörözik a Nyugatot
    Ha a Moszkvai lányokat látom, azt éneklem, és kiabálom
    Hogy „Georgia jár az eszemben”
    Ismét a Szovjetunióban
    Nem tudjátok fiúk, milyen szerencsések vagytok
    A Szovjetunióban

    Mutassatok hófödte csúcsokat délen,
    Vigyetek el apátok farmjára
    Hadd halljam a balalajkátok csengését
    Gyere, lásd vendégül elvtársadat
    Ismét a Szovjetunióban vagyok
    Nem tudjátok fiúk, milyen szerencsések vagytok
    A Szovjetunióban


  •  

    Ki tudja merre, merre induljunk tovább
    Ki mondja meg, hogy hová tart az új világ
    És hova menekül, ki nem talál hazát
    Ki tudja, hogy jutunk az ingoványon át

    Itt a szívem, nincs más fegyverem
    De arra még emlékezem
    Mint az ágyú, szólt az énekünk
    Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

    Ingoványos vad világ
    Bárhol jársz, sehol sincs biztonság
    Ingoványos vad világ
    Gyáván elveszünk, szabadság

    Az akire várunk, lehet hogy messze jár
    És könnyen eltéved, ki megváltásra vár
    Itt a szívem, nincs más fegyverem
    De arra még emlékezem
    Mint az ágyú, szólt az énekünk
    Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

    Ingoványos vad világ
    Bárhol jársz, sehol sincs biztonság
    Ingoványos vad világ
    Ki tudja, most hol jár az igazság

  • Az érdlakó zenei rovata.
    Ha egyben meghallgatnád a listát, akkor itt megtalálod.


  •  

    Ma elkezdődik a forradalom
    Fegyverkeznek a fegyvertelenek
    Feszülten lapít a hatalom
    Nem engednek az elégedetlenek
    Felgyújtják majd a kukákat a randalírozók
    Vérszagra gyűlik az utálat
    És a nép tartja majd a harapófogót
    Reccsen a csont omlik a rendszer

    Maga alá temet
    De eme szentűl mocskos matériából
    Új világ lehet
    Ez az eszme hajtja előre a világnak barmait
    Hogy szelídek maradhassanak
    És a végűl a tigris
    Behúzza karmait

    Egy részeg haver a padlón hever horkol a saját vérében
    A másik éppen meghágja magát
    Mind a kétféleképpen
    A saját lábában botlik meg
    Nem a másiknak a térdében
    Az emberiség jövője ott van
    Mindannyiunk kezében.

    Hát üvöltsön akinek tetszik a zaj!
    Aki a bársonyszékbe új majmot akar
    Hát fel a kezekkel aki nem akar félni!
    Segget nyalni kussban remélni


  •  

    Sosem hitted, amikor mondták
    hogy vannak még gonosz mesék
    Most már tudom, hogy te is látod
    ez egy elátkozott vidék

    Sámánok járják itt az erdőt
    izzik a mágikus parázs
    Ráolvasók vámpírok ellen
    és minden szó lidércnyomás

    Ez a tündérország
    elvarázsolt táj
    mesebeli népe
    új csodákra vár
    Ez a tündérország
    háborúban áll
    Magával harcol
    és békét nem talál

    Hát nézd a táltos törpét
    megint új álarcot visel
    Miközben szól a kórus
    a métely magvát hinti el

    Ez a tündérország
    elvarázsolt táj
    mesebeli népe
    új csodákra vár
    Ez a tündérország
    háborúban áll
    Magával harcol
    és békét nem talál


  •  

    Itt a hétvége, tessenek bulizni...

     


  •  

    ... de Te megszülettél és nem vagy se hülye, se vak,
    s ha már itt vagy, ne hagyd, hogy leállítsanak!

     


  •  

    Nagy a világ, az égig ér,
    De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
    Kinevet a nap, sugara rá,
    Rajzol egy pályát a deszkapalánk.

    és a tér, és a nyár,
    és a fák, az akác,
    és a kert, és a ház,
    és a házból a srác,
    te meg én,
    ugye szép,
    soha nem szakadunk,
    gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.

    Álljunk bele ha kell,
    Bármi jöjjön is el
    Legyen szabad a Grund.
    Véssük ide ma fel,
    Hogy megmarad ez a hely,
    Vagy egyszer belehalunk.

    Nagy a világ, és rá se ránt,
    Hogy errefelé a követ ki veti rá.
    Ha közel a vész nem remeg a szánk,
    Lefogjuk győzni, nekünk ez a hazánk.

    ez a pad, ez a fal
    ez a pár farakás
    ez a dal, ahogy nő
    ez a szívdobogás
    ez a jel
    innen el soha nem szaladunk,
    gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.

    Álljunk bele ha kell,
    Bármi jöjjön is el
    Legyen szabad a Grund.
    Véssük ide ma fel,
    Hogy megmarad ez a hely,
    Vagy egyszer belehalunk.

    Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért.
    Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért.

     


  •  

    Föltámadott a tenger,
    A népek tengere;
    Ijesztve eget-földet,
    Szilaj hullámokat vet
    Rémítő ereje.

    Látjátok ezt a táncot?
    Halljátok e zenét?
    Akik még nem tudtátok,
    Most megtanulhatjátok,
    Hogyan mulat a nép.

    Reng és üvölt a tenger,
    Hánykódnak a hajók,
    Sűlyednek a pokolra,
    Az árboc és vitorla
    Megtörve, tépve lóg.

    Tombold ki, te özönvíz,
    Tombold ki magadat,
    Mutasd mélységes medred,
    S dobáld a fellegekre
    Bőszült tajtékodat;

    Jegyezd vele az égre
    Örök tanúságúl:
    Habár fölűl a gálya,
    S alúl a víznek árja,
    Azért a víz az úr!

    (Pest, 1848. március 27–-30.)

    Petőfi Sándor




  • Én, bármit mondanék,
    a döntés tiéd,
    Uram, látod mégis kérlek,
    vedd vissza e kínzó terhet,
    nem bírom el,
    megváltoztam,
    ne nézd azt,
    ki egykor voltam.

    A hit, mit te adtál,
    érzem, elhagy már.
    Három év a próbatétel,
    visszanézve harminc évnek
    tűnik, hidd el.
    Harminc év,
    és mind oly hiábavaló!

    És most vége,
    teljessé a műved mért csak halállal lehet,
    bár tudod jól, hogy gyűlölnek majd, s fához szegeznek.

    Ezt mondjad el, ez érdekel, Uram,
    ezt mondjad el, ez érdekel, Uram!
    Nem kérek mást, felelned kell, Uram,
    nem kérek mást, felelned kell, Uram!

    Mért kell halnom,
    több leszek-e azzal,
    ha az életem adnám,
    a szavaim s a tetteim
    így jobbak lesznek tán.

    Ezt mondjad el, ez érdekel, Uram,
    ezt mondjad el, ez érdekel, Uram!
    Nem kérek mást, felelned kell, Uram,
    nem kérek mást, felelned kell, Uram!

    Halálom hát dicsőség lesz-e, mond,
    halálom hát dicsőség lesz-e, mond?
    Ismerlek már, ismerlek én Uram,
    ismerlek már, ismerlek én Uram!

    Mért kell meghalnom,
    mért épp nekem?

    Bizonyítsd be azt, hogy nem hiába ölnek meg,
    mutasd meg csak egyszer mindent tudó szellemed!
    Mondjad el, hogy mi az amiért én meghalok!
    Tudjam csak, hogy hol, mikor, és azt is vajon hogy!

    Jól van hát, nézd meghalok,
    Nézd, hogy halok meg!
    Nézd, hogy halok meg!
    Nézd, hogy halok meg!
    Nézd, hogy halok meg!


    Lásd, nem harcolok,
    túl fáradt vagyok.
    Harminc év, vagy kilencven volt!
    Túlontúl sok!
    Félek mégis befejezni,
    amit kezdtem,
    amit kezdtél!
    Mert nem én kezdtem!

    Isten, hatalmad nagy,
    s az én hitem, te vagy!

    Jöjjön hát a méreg pohár,
    üss meg,
    törj meg,
    ölj meg engem!

    Szegezz fához,
    végy magadhoz,
    most,
    míg meg nem gondolom.

     


  •  

    Mondom a lényeget,
    Hallja meg papa, mama
    Azt, hogy elég
    Minden napnak a maga baja.

    Tolom az éneket,
    Hallja meg felnőtt, gyerek
    Azt, hogy a múlton már
    Rágódni nem érdemes.

    És ott van a jövő,
    Arról is szól a dalom
    Nem kell a fejtörés,
    Nem kell az aggodalom

    Nem leszel tőle szebb, és
    Nem leszel magasabb,
    Hidd el az aggódás
    Ellopja a napodat.

    Amit ma megtehetsz,
    Azt holnapra ne halaszd!
    Az élet elrepül,
    A pillanat elszalad.

    Keresed a helyét,
    Bottal ütöd a nyomát.
    Tudod, nem azért élsz,
    Hogy várj egy életen át.

    Aki a múltban él
    Annak nincsen jelene.
    Aki csak jövőt vár
    Nem tudja hol a helye.

    Igenis győzni fogsz
    És bátor lesz a szíved,
    Csak sose felejtsd el,
    Hogy ez a nap a tied!

    Ami volt, elmúlt
    Vissza nem jön már soha, soha!
    Ami lesz az még olyan távol van,
    Nem tudod mikor érsz oda.

    Ez a Te Napod!

    Nézd itt van az idő,
    És pont ez az a nap,
    Amikor végre felülmúlhatod magadat!
    Eljött a te időd,
    Mert itt van az a nap,
    Siess, le ne maradj!

    Ami volt, elmúlt
    Vissza nem jön már soha, soha!
    Ami lesz az még olyan távol van,
    Nem tudod mikor érsz oda.

    Ez a Te Napod!

     


  •  

    Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
    Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
    S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
    Az ötös követte a négyeset, egy moll, egy dúr, s máris megszületett
    S a király zavarban súgta: Halleluja
    Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

    Bizonyság kellett, bár volt hited,
    A háztetőn állt, s hosszan nézhetted,
    A hold fényében fürdött, kivirulva.
    És megbűvölt, és levágta hajad,
    Leláncolt, széttörte trónodat,
    És ajkadról ellopta végleg: Halleluja.
    Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

    Tudod, jártam már régen itt,
    Ismerem szobádnak sarkait,
    Magányon át vitt Hozzád a véletlen útja.
    A díszkapun láttam a címeredet,
    De a szerelem nem dicső fáklyásmenet,
    Csak egy fázós, kicsit fáradt: Halleluja.
    Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

    És volt idő, hogy elmondtad még,
    Hogy ott, belül milyen a helyzet épp,
    De ezt már sose hallom tőled újra.
    Pedig úgy költöztem én beléd,
    Hogy galambot hoztam, hogy : Nézd, de szép.
    És együtt lélegeztük: Halleluja.
    Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

    Mondod, a nevet csak bitorlom,
    S én azt a nevet még csak nem is tudom,
    De mit számít neked, ha bárki tudja!?
    Mert minden szóban fény ragyog,
    És mindegy melyiket hallgatod,
    Hogy Szent, vagy összetört a Halleluja.
    Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

    Én próbáltam, hát ennyi telt,
    Kezemre érintés nem felelt,
    Igazat mondok, bármily szép, vagy csúnya
    S bár meglehet, hogy tévedek,
    A dal ura elé úgy léphetek,
    Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja.
    Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
    Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
    Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

     


  •  

    Újra itt a reggel
    Már nyitva van a szemem
    Kicsit nyűgös vagyok még
    Nem tudom, hogy mi van velem.

    Ma is egy lehetőség.
    De mi van, ha nem jön el
    Mit tehet az ember
    Így húszon túl, a harminchoz közel.

    Ma is küzdessz
    Talán holnap jobb lesz
    Majd észrevesznek
    És egy angyal jót tesz

    Lehet, hogy okom lenne félni
    De legalább én még tükörbe tudok nézni


    Azt hiszed szívesen lennék
    Én is egy kopasz tahó
    És lenne a csajomnak
    Mindíg gyémánt fűlbevaló.

    Sikkasztó brókerfiú
    Egy piti kis adócsaló
    Jó az ügyvéd, kimossa mindíg
    Egy napot sem ült még, pedig oda való

    A magyar hősök
    Ezt irígyled
    Hogy mit tett érte
    Már később mindegy

    Lehet, hogy elvehetném és nem is kellene kérni
    De legalább én még tükörbe tudok nézni


    Lassan eljön az este
    Jutalmam ma sem kapom
    De nem adom fel mert
    Lehet, hogy holnap lesz az én napom

    Olvass ha elédtárúl
    Az emberek indulatából
    Frissülj fel
    A bűzt a város okádja magából.

    Ha ma elvesztem
    Holnap újra kezdem
    Ha egymagamban is kell összeesnem
    Talán jobban is lehetne élni

    Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.
    De legalább én még tükörbe tudok nézni.

     


  •  

    Ki minden népnek felette állsz
    Isten, ha vagy és erre jársz
    Áldd meg lelkét annak, aki
    Magyarok közt európai

    A Földnek ezen kis szegletén
    A sötét múltban kevés a fény
    És a szellem napvilága
    Nem süt a nép ablakába

    Félhomályban ring a bölcső
    S hiába is sír a költő
    Idegennek mondják, aki
    Magyarok közt európai

    Szabadon ki szeret élni
    Alig tud már mit remélni
    Sosem volt itt olyan béke
    Mi ok lehetne ünneplésre

    Van egy világ, ki tudja merre
    Hol az ember boldog lehetne
    De az a világ nagyon távol
    Az én édes kis hazámtól

    Ki minden népnek felette állsz
    Ha egyszer mégis erre jársz
    Nyújtsál vigaszt annak, aki
    Magyarok közt európai

    Csak a
    Mindig vesztes forradalmak
    Adtak erőt és szívet a dalnak
    S lett belőlük magyar bánat:
    Nem vagyunk jók Európának

    Hányan mentek szép hazámból
    Híres kis Magyarországról
    Szemükből a könny kicsordult
    Sorsuk idegenbe fordult

    Van egy világ, ki tudja merre
    Hol az ember boldog lehetne
    Ha máshol nem, hát fenn az égben
    Lesz részünk csak békességben

    Ki minden népnek felette állsz
    Ha valahogy mégis ránk találsz
    Segíts most itt annak, aki
    Magyarok közt európai

     


  •  

     

     



  • Nagy László: Adjon az Isten

    Adjon az Isten
    szerencsét,
    szerelmet, forró
    kemencét,
    üres vékámba
    gabonát,
    árva kezembe
    parolát,
    lámpámba lángot,
    ne kelljen
    korán az ágyra hevernem,
    kérdésre választ
    ő küldjön,
    hogy hitem széjjel
    ne dűljön,
    adjon az Isten
    fényeket,
    temetők helyett
    életet -
    nekem a kérés
    nagy szégyen,
    adjon úgyis, ha
    nem kérem.